Rss

A szovátai vezetőképző tanulságai

70785154_779880765780125_2943751777016610816_n

Szeptember 5-8 között került sor azon vezetőképző táborra Szovátán, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a RIF-et a jövőben vezetni kívánó tagokat összehozza, a csapatmunkát közöttük fejlessze és az egyéni vezetői készségek oly téren kerüljenek az előtérbe, hogy azok a későbbiekben mind a tagok, mind a RIF számára gyümölcsözőek legyenek.

Ennek a tábornak az Outward Bound szervezet adott otthont, amely olyan kültéri tevékenységek szervezésére specializálódott, amelyek a résztvevőket olyan élethelyzetekbe helyezik, amelyekben muszáj kilépniük a komfortzónájukból és úgy boldogulniuk. Mindezt tudtuk előre, de ez mit sem segített… Ami ebben a táborban történt arra nincs felkészítés.

Csütörtökön ebéd előtt érkezett meg a csapat nagy része. A program ismerkedő feladatokkal kezdődött, amit egy kötélátugró gyakorlat követett. Itt a csapat át kellett ugorja a kötelet úgy, hogy közben senki se érjen hozzá, de ez szintről szintre nehezedett és egyre több szabálya volt a feladatnak. E játék sokat segített a csapatkohézió kialakításában, illetve az új szintek előtt mindig volt egy stratégiai megbeszélés, hogy az adott szintet a csapat hogyan tudja a legjobban teljesíteni. Ebéd után megismertük az Outward Bound (OB) történetét és Bob-ot. Utólag visszagondolva Bob-ot a következő alkalommal is megismerhettük volna… Bob nem volt más, mint egy traktor hátsó gumija, akit a csapat tagjai ki kellett „kísérjenek” a közeli dombon levő kápolnához, hogy ő is megcsodálhassa a Görgényi havasok idilli látképét. A túra nehézségei közé tartozott, hogy Bob-ot a csapat tagjai közül minél több embernek folyamatosan érintenie kellett. E rövid túra alatt a csapat folyamatosan döntéseket kellett hozzon konszenzusos alapon, hogy milyen útvonalon haladjunk és épp mikor ki fogja és „támogatja” jobban Bob-ot. Ezt a feladatot is teljesítette a csapat, Bob is felért a kápolnához, így egy rövid szünet után átbeszélhettük, hogy kinek pontosan milyen is az ideális vezető. E tulajdonságokkal Bob-ot ruháztuk fel, így egy rövid ideig ő lett a Föld legideálisabb vezetője. Miután mindenki sorra került megfosztottuk ezen tulajdonságoktól Bob-ot és „visszakísértük” őt a tábor helyszínére. Ezután került sor a feladatok és az élmények kiértékelésére, illetve a résztvevők elvárásainak átbeszélésére. Itt nagyon sok elvárás adódott, amelyek a képzőinket Kingát, Vikit és Jencit el is gondolkodtatták. A képzés eredeti programjában szerepelt egy 1 napos túra, egy kötélkertes program és ez vízi tevékenység is, de miután látták a képzők, hogy nekünk más dologra lenne szükségünk, így a program megváltoztatását javasolták. A javaslat kötétkertes program és az 1 napos túra helyett egy 2 napos túra lett, amely során kint aludnánk egy este az erdőben és így hosszabb túráról is lenne szó, amelynek második napján a patakátkeléses programot is megejtenénk. A csapat ezt a vacsora után vitatta meg és úgy döntöttünk, hogy CSINÁLJUK MEG A KÉT NAPOS TÚRÁT! (Narrátor: Ekkor senki sem tudta, hogy mire jelentkeztek!)

Másnap délelőtt az első feladatunk az volt, hogy eldöntsük, hogy ki milyen csapatban akar a túra alatt lenni. Három csapat állt rendelkezésre: navigációs, kaja és felszerelés csapat. A navigációs csapat volt az, aki iránytű és térkép segítségével vezette a csapatot a két napos túra alatt, a kaja csapat volt felelős a résztvevők étkeztetéséért, míg a felszerelés csapat a szükséges felszerelésekért és a sátorok felhúzásáért volt felelős. Miután eldöntöttük, hogy ki melyik csapatban akar tevékenykedni el kellett döntenünk, hogy melyik csapatot ki vezeti, illetve a túra egyes szakaszaira ki vállalja fel szintén a vezetői szerepet. Ez is elég gyorsan sikerült, a résztvevők vezetői szerepben is kiakarták próbálni magukat. A délelőtt további részében a csapatok szétváltak és mindegyik csapat elkezdte megtanulni azon dolgokat, amelyek a saját felelőségi körébe tartozott a túra alatt. A navigációs csapat az iránytű és a térképek rejtelmeibe nyertek betekintést, a kaja csapat el kellett döntse, hogy milyen ételeket vigyen magával a csapat, és hogy mi lesz a menü a két napos túrára, míg a felszerelés csapat a különböző kötélkötési technikákat és a felszerelések helyes használatát sajátította el.

Ebéd után a csapat összecsomagolt és a túrázás alapvető szabályainak megismerése után útjára kelt. A túra azonban szinte kalandosabbra sikerült a kelletténél, hiszen már az első útkereszteződésnél rossz irányba mentünk el. Szerencsénkre a képzők ezt észlelték és időben értesítettek minket. A továbbiakban azonban magunkra voltunk utalva. Innen azonban a navigációs csapat kezébe vette az irányítást és kilométerről kilométerre ők is egyre jobban belejöttek a feladatukba. A túra fizikálisan megterhelő volt, hisz már az első nap több, mint 12 km-t tett meg a csapat és ennek felét erdőben, hágóra. Kalandos volt, hisz találkoztunk kutyákkal, tehenekkel és lovakkal is, másztunk, kúsztunk és sétáltunk, míg a nap végére megérkeztünk a tábor helyszínére. Elsőre nem volt egyértelmű, hogy jó helyen vagyunk-e, mivel a táborhoz tartozó forrást nem sikerült megtalálni, de végül egy kis képzői segítséggel ez is meglett. Így nekiállhatunk a vacsora elkészítésének, a tűzifa gyűjtésének és a sátrak felhúzásának. A csapatmunka nagyon hatékonyan működött, mindenki tudta mi a feladata, mit kell elvégeznie és különösebb probléma nélkül elkészülhetett a vacsora és a sátrak is gyorsan elnyerték végső alakjukat. Vacsorára finom gulyást készített a kaja csapat, ami mindenki tetszését elnyerte. A vacsora végeztével eldöntöttük, hogy ki mikor vállalja az éjjeli őrséget és ezt követően mindenki nyugovóra tért. Szerencsére éjjel nem látogatott meg minket semmilyen váratlan vendég, így reggel a csapat teljes létszámban tudott ismét „hadra jelentkezni”. A reggeli elkészítése és elfogyasztása után összecsomagoltunk és elindultunk a visszaúton. A vissza fele vezető út már egyszerűbb volt, igaz a legtöbb részen lejtőre lefele mentünk. Ebédidőre meg is érkeztünk a patakátkelés helyszínére, de mielőtt nekiálltunk volna ezen újabb feladatnak gyorsan megebédeltünk, hogy legyen meg hozzá a szükséges energiánk. A patakátkelés abból állt, hogy egy mély, kiszáradt patakmeder két szélét össze kellett kössük 3 kötéllel: a legalsó tartott meg minket, a középsőben tudtunk kapaszkodni, míg a legfelső kötél volt a biztosító kötél. Miután elkészítettük a kötélhídat az volt a feladat, hogy mindenki egymást követően átkeljen e hídon a patak másik partjára és így megküzdjön az instabil talajjal és a tériszonnyal. Ezen feladat sem jelentett problémát nekünk, hisz mindenki esés nélkül teljesítette a feladatot és átkelt a patakmeder túlsó oldalára. Ezt követően lebontottuk a kötélhídat, összecsomagoltunk és folytattunk utunkat a szálláshelyre. Az út innen kezdett el már fájni úgy mindenkinek rendesen, hiszen a mai szakasz hosszabb is volt és már a második napja, hogy túráztunk. Este hat-hét fele értünk vissza a szálláshelyre és mindenkit elfoghatott a megkönnyebbülés és a büszkeség érzése. Megkönnyebbülés, hogy végre hazaértünk és büszkeség, hogy mind megtudtuk csinálni annak ellenére, hogy már az első nap felénél azon is gondolkoztunk, hogy biztos kellett ez nekünk?! Az este hátralevő részében megtakarítottuk a használt felszereléseket, elpakoltunk őket és megvacsoráztunk. A vacsora után a kötetlenebb beszélgetésekre is sor került, amely egy tökéletes lezárása volt egy ilyen eseménydús túrának.

Vasárnap a reggelinél végül úgy döntöttünk, hogy a vizes tevékenységet meghagyjuk a következő alkalomra és inkább beszéljük át a túra alatt szerzett élményeket és tanulságokat. Itt azon pontokat emeltünk ki mindannyian, hogy milyen tanulságokat, újdonságokat tapasztaltunk, milyen téren fejlődtünk, hogyan láttuk a csapatmunkát a túra alatt, milyen következtetéseket tudunk levonni és mit fogunk e képzésről magunkkal vinni a mindennapi életben.

Ezen tapasztalatokból kiemelnék most párat így zárásként:

„A hétvégén arra jöttem rá, hogy komfortzónán kívül kezdődik az élet, a fejlődés, mert akkor nem tudunk arra figyelni, hogy különböző hitrendszereinkkel korlátok között tartsuk magunkat.” (Oláh Ildikó)

„Amikor azt hiszed hogy tovább nem bírod, igazából akkor vagy a 40%-nál és a fennmaradó 60%-ot még simán megtudod csinálni.” (Ráduly Andrea)

Tanulságként még elmondhatjuk azt, hogy bár a csapat nagyrészt újonnan megismert emberekből kovácsolódott össze, tökéletesen eleget tett szerepének. Az adott feladatot felmérte, mérlegelt a lehetőségek között, meghozott egy döntést, vállalta a két napos túrát. A teljesítés alatt az adódott konfliktusokat lekezelte, a nézeteltérések tisztázódtak, kiértékelésre kerültek, hogy innen építkezzen a következő kihívások előtt. Ezt kívánom a RIF-nek is, hogy a jövőben hasonlóképpen tegye próbára magát és fejlődjön! (Szentpáli Réka)

„Kell a természet és az ember harmóniája. A hétvége során a személyes fejlődésen túl, mindenki a természet és a csapatok segítségével fejlesztette együttműködő énjét és a csapatszellemben való gondolkodásmódot. Együtt vagyunk erősebbek, együtt vagyunk sikeresebbek. Csapatban az erő. Ezek a gondolatok is erősödtek fel a résztvevőkben. A bizalom és a kommunikáció mind fontos eleme az együttműködésnek. Túrázva tanultuk meg azt, hogy milyen is csapatban együttműködni, főként akkor amikor kilépünk a komfortzónánkból.” (Karácsony Zsolt)

Köszönjük az Outward Boundnak a tartalmas képzést és a sok tapasztalatot!

Közgyűlést tartott a RIF!

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) elnöksége 2016. június 25-ére tűzte ki az országos RMKT szervezetének tisztújító és alapszabályzat-értelmező Küldöttközgyűlését.

Ennek értelmében az RMKT Ijúsági Frakciója (RIF) Küldöttnevesítő közgyűlését június 13-án (Hétfő) 19:00 – 21:00 között tartotta meg.

Első körben a RIF elnöke, Erős Lóránt, mutatta be a szervezet eddigi tevékenységét, pénzügyi helyzetét, illetve jövőbeli terveit. Elmondta, hogy az elmúlt egy év alatt a RIF 13 sikeres, saját rendezvényt tudhat maga mögött, amelyen szép számban voltak résztvevők. Ősszel a legsikeresebbnek a Kudarckonferencia bizonyult, hiszen ezzel a rendezvénnyel próbálták emberarcúvá tenni a közgazdaságtan és a vállalkozások világát, hogy azoknak is érthető legyen, és vonzó, akik nem jártasak ezeken a területeken. 2016-ban a legnagyobb és legsikeresebb projekt a tavasszal megrendezésre kerülő a XV. EFIKOT volt.

RIF kozgyules 2016

Néhány szóban elmondta, hogy a közeljövőben szabadidős programokat is fognak szervezni, melyeknek célja, hogy a tagok, illetve az érdeklődők kapcsolatba lépjenek egymással, beszélgessenek lazább környezetben is. Ősztől pedig nyelvkurzust is terveznek indítani, valamint a validálási szakaszban levő mentorprogramot is elkezdik, amellyel a fiatalok fejlődését, tanítását szeretnék segíteni.

A bemutatót követően 2 fontos projekt került terítékre. Szőcs Endre RMKT tag beszélt a CTP programról, annak lehetőségeiről. Ezt követően pedig a Thinkonomy is bemutatásra került, Kovács Bálint által, aki a projekt egyik alapító tagja. Beszélt az elmúlt egy évben sikeresen véghezvitt tervekről illetve a jövőbeli célokról. Bemutatta a projekt új arculatát a jelenlegi csapatot valamint beszélt a szakmai videósorozatok készítéséről amire a következő években nagy hangsúlyt terveznek fektetni.

RIF kozgyules 2016

A gyűlés következő napirendi pontja, a következő alelnök megszavazása volt, az előző alelnök lemondása következtében. A bizottság egyhangúan megszavazta Bándy Immánuel, RIF tagot, mint a szervezet új alelnökét, aki előtte bemutatta eddigi tevékenységét és jövőbeli terveit.

Utolsó napirendi pontként megtörtént a küldöttek nevesítése az RMKT tisztújító és alapszabályzat-értelmező Küldöttközgyűlésére. 8 küldöttet és 4 póttagot választott meg a közgyűlés, akik majd képviselni fogják a RIF-et.

A közgyűlés végeztével, a tagok egy kötetlen beszélgetésen, ismerkedésen vettek részt, a The Office Wine Bar-ban.

A közgyűlésen bemutatott beszámolót itt tekinthetitek meg.

Sport vs elhízás – Avagy ifi-cserén voltunk Törökországban

Január 30 és február 6 között került sor arra az ifjúsági csereprogramra melyen a  RIF képviseletében vettünk részt az Isztambulhoz közeli Yalova nevű Márvány tengerparti városban. A program házigazdája egy  török ifjúsági szervezet volt,  melyre főleg a balkánról hívtak meg szervezeteket így a házigazdákon kívül bulgár, görög, macedón és romániai ifi szervezetek vettek részt.

Ijúsági csereprogram RIF

A rendezvény témája az egészséges életmód volt, ezen témakör köré épültek fel a programok. A szakmai képzés mellett nagy hangsúlyt fektettek a szervezők az interkulturális tevékenységekre így több olyan  része is volt a programnak mely révén betekinthettünk egymás szokásaiba, kultúrájába. Ennek egyik legjobb példája az interkulturális este volt, melynek keretén belül mindenki bemutatta  hazája jellegzetes ételeit, italait, zenéit, szokásait.

Saját csapatunkon belül is nagyon jó hangulat alakult ki, annak ellenére, hogy sokan csak ott ismertük meg egymást. Több sport és kulturális  eseményen vettünk részt, csapatépítő játékokat játszottunk és nem maradt el a szórakozás sem. Betekintést nyertünk a török kultúrába, szokásokba, a hazafele úton még egy kis Isztambuli kirándulást is beiktattunk, hogy teljes legyen a kép. Bár az indulás előtti nemzetközi hírek felkavarták gondolatainkat a programmal kapcsolatban, megérte a kockázatot vállalni hiszen nagyszerű rendezvényen vehettünk részt melyhez társult a törökök vendégszeretete is.

Ifjúsági csereprogram RIF

Összegezve a dolgokat elmondhatom, hogy egy új, színes tapasztalattal gazdagodtunk kimozdulva kicsit a szürke hétköznapokból.

Szenyes Szilárd